Meghatározott, konkrét dolgoktól való „iszonyok”, a szorongásos betegségek sajátos formái. A félelmet kiváltó helyzet (pl. agorafóbia = nyitott, forgalmas helyeken; szociofóbia = társaságban, mások szeme előtt; stb) heves szorongást vált ki, ezért a beteg az ilyen helyzetet „mindenáron” elkerüli. Sok száz különféle dologtól lehet „betegesen” iszonyodni. Az efféle félelmek rendszerint gyermekkorban kezdődnek és beszűkíthetik a beteg életterét. A kezelés elsősorban pszichoterápiás, amit gyógyszerekkel is segíteni lehet.

Célzott, szakember által vezetett speciális kommunikációk („beszélgetések”) és/vagy viselkedési gyakorlatok, amelyekkel a beteg élményei, érzései, gondolkodási sémái, magatartásmódjai megváltoztathatók és ezzel sok mentális zavar tünetei enyhíthetők, idővel meg is szüntethetők. Pszichoterápiát eredményesen csak kiképzett orvos vagy pszichológus végezhet. A kezelés rendszerint hosszabb időt (heteket, hónapokat) vesz igénybe és a beteg aktív együttműködésére épül. Sokféle formája van, amelyet a szakember mindig a konkrét beteghez és a betegséghez igazít. A pszichoterápiát gyakran gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazzák, mert legtöbbször úgy a leghatékonyabb.

Az agykéreg bizonyos idegsejtjeinek elfajulásával, majd pusztulásával járó idegrendszeri betegség. Idősebb korban szokott kezdődni és fő tünete a szellemi képességek hanyatlása (demencia). Ma még nem gyógyítható, de előrehaladását korszerű gyógyszerekkel jelentősen lassítani lehet. A gyógyszerek mellett szocio- és családterápiával, rehabilitációs eszközökkel sok beteg hosszú éveken át megőrizheti önállóságát és funkcióképességét.