A) Határozott kezdetű és legalább egy héten át folyamatosan tartó rendellenesen emelkedett, expanzív, vagy irritált hangulat.
B) Egyidejűleg legalább három további tünet az alábbiakból:

• kórosan fokozott önértékelés (grandiozitás);
• csökkent alvásigény;
• fokozott beszédkésztetés, beszédkényszer;
• gondolatrohanás, gondolattorlódás;
• disztraktabilitás (a figyelem állandó elterelődése irreleváns külső ingerekre);
• hiperaktivitás vagy motoros agitáció;
• hipermotivált magatartás (mérlegelés nélküli felelőtlen, kritikátlan cselekvések, irracionális kockázatvállalalások, a korábbi személyiségtől idegen diszruptív viselkedés, stb.).

C) Ugyanezen idő alatt depresszív tünetek egyáltalán nem észlelhetők.

D) A fenti tünetek jelentős teljesítmény- ill. funkciózavart okoznak.

E) Nem kizárólag más (“testi”) betegség vagy kémiai szer közvetlen következményei.

• Lítiumsók (Lítium karbonát, Litikarb)
• Egyéb hangulatstabilizálók
• Egyes antipszichotikumok

Litium

• A lítiumkészítményeket naponta kétszer per os kell adagolni olyan adagban, hogy a szérum lítiumszintje mielőbb 0.8–1.2 mmol/L közé álljon be (egyes betegek optimális szintje ettől akár fel- akár lefelé kismértékben eltérhet).
• Lehetőség szerint mindig célszerű (lenne) lassú felszívódású (“slow-release”, “controlled-release”) készítmények használata.
• A hatásra 6–16 napot (néha többet is) várni kell.
• A lítium szérumszintjét a heveny mániás tünetek megszűnte után is ajánlatos a terápiás tartományban tartani (ami átvezet a fenntartó kezelés kérdéséhez).
• A viszonylag kis hatásszélesség miatt lítiumkezelés a szérumszint ellenőrzése nélkül nem végezhető biztonsággal.
• A beteget a lítiumkezelés lehetséges mellékhatásairól és kockázati tényezőiről előre fel kell világosítani, hogy az esetleges túladagolás jeleit a beteg és környezete is időben felismerje.
• A felvilágosításnak ki kell terjednie:
  • a vízvesztés (szomjazás, izzadás, hányás, hasmenés, lázas betegség, stb),
  • a diétázás és a túlzottan sószegény étrend, valamint
  • a diuretikumok (és általában a gyógyszerinterakciók) veszélyére;
  • a kezelés alatti teherbeesés kockázataira (lásd alább);
  • az esetleges kísérő vese- illetőleg pajzsmirigybetegség fokozott ellenőrzésének szükségességére.
• A lítiumkezelés során leggyakrabban (20%-nál gyakrabban) várható mellékhatások:
  • polidipszia és poliuria
  • finomhullámú tremor (jóval ritkábban rigor)
  • kognitív (memória-, figyelem-, koncentrálás-, teljesítmény-, stb.) zavarok
  • meglassultság, fáradékonyság, álmosság, gyengeség
  • indítékszegénység, közömbösség, a motivációk csökkenése
  • súlygyarapodás.
• Ritkábban előforduló, de figyelmet igénylő mellékhatások: hipotireózis (strumával vagy anélkül) ill. hiperparatireózis tünetei, bradycardia, EKG-eltérések, relatív hipoglikémia, leukocitózis, hajhullás, ödémák és libidocsökkenés.
• A lítium potenciálisan teratogén: a kongenitális malformációk 2–4% közötti populációs kockázatát a lítiumkezelés különböző adatok szerint 4–12%-ra növelheti.
• A lítium átjut a placentán és az újszülöttben mérgezési tüneteket (letargiát, izomtónus-csökkenést, cianózist, stb) okozhat. A lítium az anyatejben is megjelenik.
• A szérum lítiumszintjének emelkedését bágyadtság, tremor, fokozódó szomjúság jelzi. A szérumszint további emelkedésekor megjelennek a lítium-mérgezés tünetei:
  • fokozódó kognitív zavarok, súlyosbodó memória- és figyelemzavar
  • nyugtalanság, irritabilitás
  • fokozódó tremor, izomrángások
  • ataxia
  • delírium
  • konvulziók, majd kóma.
• Lítium-mérgezés gyanúja esetén első teendő a haladéktalan szérumszint-meghatározás, ami a diagnózist eldönti. A kezelés tüneti, súlyosabb esetben (3.0–3.5 mmol/L szérumszint felett) hemodialízis válhat szükségessé.
• Az első mániás epizód után 70-90%, ismétlődő epizód után 90-96% a bipoláris zavar újabb relapszusainak esélye, ezért általában indokolt preventív kezelést kezdeményezni:
  • ez 0.4–1.0 mmol/L közötti szérum-lítiumszint fenntartását jelenti folyamatosan, több éven át, meghatározatlan ideig;
  • egyensúlyi állapot elérése után a szérum lítiumszintjét elég két-három havonta ellenőrizni;
  • adagváltoztatás, folyadékvesztés, mellékhatások, lázas interkurrens betegség, stb. esetén soron kívüli mérés szükséges;
  • a lítiumterápia összes többi kérdésében (pl. interakciók, mellékhatások, ellenjavallatok, óvatossági rendszabályok, stb) a hivatalos gyógyszerelőiratokat és a mindenkor érvényes legfrissebb szakmai állásfoglalásokat kell követni.

Hangulatstabilizálók (antiepileptikumok)

• Mánia per os kezelésére jól használható a carbamazepin (Tegretol, Neurotop, Timonil, Azepal, stb), a valproát (Depakine, Convulex, Orfiril, stb), a lamotrigin (Lamictal), és minden jel szerint a többi korszerű antiepileptikum is. Ez utóbbiakról egyre több új adat jelenik meg, de gyakorlati értékelésükhöz még nincs elegendő tapasztalat.
• Mind a carbamazepin, mind a valproát a lítiumhoz közelítőleg hasonló hatású antimániás szer, a betegek felében–kétharmadában várható tőlük kielégítő eredmény. Előnyük, hogy gyors ciklusú vagy diszfóriás mániában (kevert epizódban) is biztonsággal adhatók, tehát ahol a lítium kevésbé hatásos vagy éppen kockázatos.
• Mindkettő átlagos napi adagja mániában 800-1800 mg között mozog.
• Mindkettő hatékony lehet lítiumra rezisztens esetekben, sőt egyedi esetekben mindkettő kombinálhatók is lítiumsókkal. Fenntartó (preventív) kezelésre a lítiumhoz hasonlóan mindkettő alkalmas.
• Viszonylag kevés mellékhatást okoznak: a carbamazepin mellett szédülés, ataxia, fejfájás, emésztőrendszeri zavarok, transzamináz-emelkedés, stb fordulhat elő, míg a valproát néha álmosságot, súlygyarapodást, tremort, hajhullás idézhet elő (a részleteket lásd az adott szerek előirataiban!). Előnyük, hogy nem igényelnek szérumszint-meghatározást.
• A carbamazepin vagy a valproát hatása a lítiumhoz hasonlóan csak 6–20 nap alatt fejlődik ki, a kezelést tehát mindig hosszú távra (hónapokra vagy évekre) kell tervezni.
• A lamotrigin a bipoláris betegség depressziós fázisában különösen hatékonynak bizonyul (”antidepresszív hangulatstabilizátor”). Ez a tulajdonsága megfigyelhető a bipoláris zavar depressziós relapszusainak kivédésekor is.

Antipszichotikumok

• Hatásos, de nem specifikus antimániás szer a haloperidol (napi 5–20 mg, szükség esetén parenterálisan is), előnye a viszonylag gyorsan kifejlődő hatás.
• Ha néhány óránál-napnál hosszabb kezelésre van szükség, akkor mániában is egyértelműen kedvezőbbek az új atípusos antipszichotikumok1: a legtöbb adat eddig a risperidonról és az olanzapinról jelent meg, amelyek elérik vagy felülmúlják a haloperidol hatékonyságát, de mentesek annak zavaró, káros, esetenként veszélyes és stigmatizáló mellékhatásaitól.
• A clozapin (Leponex) meggyőzően hatékony, de a kezelés első 18 hetében hetente, onnan fogva havonta a kezelés teljes tartama alatt vérkép-monitorozást igényel.
• Hagyományos kispotenciájú antipszichotikumok (Tisercin, Melleril, Truxal, stb.) adásától mániában nem várható jelentős eredmény.
• A heveny mániás agitáció nagypotenciálú benzodiazepinek, főleg clonazepam (Rivotril) –szükség esetén parenterális – adásával is jól szüntethető. A clonazepam aggályok nélkül kombinálható lítiummal, carbamazepinnel vagy haloperidollal (de clozapinnal nem!).

2. Elektrokonvulzív terápia (ECT)
A mániás epizódot képes megrövidíteni, de hatása általában nem múlja felül a gyógyszerekét. Alkalmazásának módját lásd a major depressziónál! Hosszútávú, az elért remissziót fenntartó hatása nincs és a gyógyszereket nem teszi nélkülözhetővé. “Abszolút” indikációja nincs.

3. Pszichoterápia.
A mániás epizód jellegére és heveny lefolyására tekintettel a pszichoterápia lehetőségei ilyenkor meglehetősen korlátozottak, a farmakoterápia mellett a szupportív eszközöké a főszerep.