Ősidők óta ismert mentális (hangulati) betegség, amelyet szembeötlő változásként fellépő súlyos levertség (még inkább fájdalmas üresség), örömképtelenség, testi-lelki-szellemi tehetetlenség, meglassultság, étvágytalanság, álmatlanság, állandó fáradtság, reménytelenség, kilátástalanság-érzés, gyakran életuntság, sőt akár halálvágy jellemez. A hétköznapi élet múló szomorúsága, keserűsége, ideges rosszkedve önmagában NEM depresszió!

NEM gyengeség vagy kényeskedés, hanem mérhető agyi működészavarokkal járó állapot, ahol rendellenessé válik egyes agyi hírmolekulák és több hormonrendszer funkciója.

Nincs veleszületett védettség: akárki lehet depressziós bármely életkorban. Gyakori betegség: a lakosság közel egyhuszada ma éppen depressziós(!). Egyéni élete során minden hatodik nő és minden tizedik férfi átél legalább egy komoly, súlyos depressziós időszakot. A depressziós ember munkaképtelenné, társaságképtelenné válik, súlyos esetben akár önmaga ellátására is képtelen lehet.

A depresszió kezelésére fél évszázada léteznek hatékony gyógyszerek (antidepresszívumok). Ezek néhány hét alatt javulást hoznak, idővel teljesen tünetmentesség remélhető. Visszaesés előfordul, ezért kell a gyógyszereket a gyógyulás után is (hónapokig) folytatni. A depressziós állapot később, évek múlva is kiújulhat, amikor újabb kezelésre van szükség. A gyógyszerek hatását a pszichoterápia segíti, enyhébb esetekben (jól együttműködő betegekkel) ez utóbbi önmagában is hatásos lehet.